Kétszer vezettünk mégis vereség lett a vége

Felkészületi mérkőzés:

FC Fehérvár - REAC 3-2(1-1)
Sóstói Stadion, műfüves pálya, 1000 nézo
Fehérvár: Tudor - Csizmadia, Kuttor, Koller, Vincze (Horváth G.) - Dvéri, Bozic (Lattenstein), Kocsis, Alumona (Nagy D.) - Györök, Sitku (Horváth F.)
REAC: Farkas - Németh T., Tamási (Virágh), Nagy G., Horváth T. - Kovács B., Kapcsos, Nyerges, Somorjai (Polonkai) - Török, Torma (Csopaki)
Gólszerzők: Sitku, Virágh (öngól), Dvéri ill. Nyerges, Csopaki

A mérkőzésen Tamási Zoltán egy ütközés alkalmával állkapcsát törte. Az első diagnózis és a röntgen szerint a felépülés várhatóan nem tart sokáig, egy speciális rögzítéssel pedig talán még edzést sem kell kihagynia a rutinos védőnek.

Urbán Flórián:
Ismét igazoltuk önmagunkat, ott folytattuk, ahol tavaly abbahagytuk. Egy ideig jól játszottunk, egyenrangú ellenfelei voltunk a hazaiaknak. Vezetésünk után érthetetlen módon összeomlott a védelmünk, pár perc után máris 1-1 volt az eredmény. Nem fizikálisan voltak problémáink, úgy érzem a fejekben kell a hibát keresni. Mondtam is már sokszor: Én megtaníthatom őket jobban fejelni, nagyobbat rúgni, de a helyezkedést, a pillanat tört része alatt meghozott döntéseket maguknak kell elsajátítani. Ezt csak úgy lehetne elérni, ha napi 24 órában a focival foglalkoznának, néznék a tévét, más játékosok milyen döntéseket hoznak adott helyzetekben. A második és harmadik hazai találat szintén azt a tényt támasztotta alá: megijedünk, nem gondolkodunk a pályán. Egyszerűen nem is értem a 90. percben történteket. Polonkai Attila hazaadja a labdát Farkas Balázsnak, mintha csak azt mondaná, hogy tessék itt van, old meg a helyzetet. Balázs ahelyett, hogy kirúgná a még a Sóstói stadionból is a labdát, előrevágja, amit egyből Dvéri Zsolthoz fejelnek, ő pedig 25 méterről megszerzi a győztes találatot. Másik jellemző példa a tanácstalanságra: Miután Horváth Tamás egy gyönyörű esernyőcsellel becsapja Alumonát, ellövi a világ végére a labdát.
Nehogy félreértsen bárki, nem bántani szeretném a fiúkat, mert mindent megtesznek a győzelemért. Ütköznek, becsúsznak, vicsorognak ha kell, de amíg fejben nem növünk fel a feladathoz, addig megint csak az életünkért kell küzdenünk.
A felkészülésünk sem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, ismét nem sikerült - pár kivétellel - erős csapatokkal megmérkőzni. Ha mondjuk ez a meccset megelőzően lett volna legalább 7-8 olyan komoly ellenfelünk mint a Fehérvár, biztos nem így alakul ez a párharc.
Összességében nem csak a mi, de úgy érzem az egész magyar labdarúgás problémája a gondolkodás hiánya. Ne gondolja senki, hogy mi nem edzünk annyit, nem vagyunk olyan elszántak mint a komoly bajnokságban szereplő csapatok. Főleg mentálisan vagyunk lemaradva, ezért is merem mindenkinek ajánlani Both József, A futball (n)agy játék című könyvét.