És egyetlen szabály van: Szurkolónak jóban-rosszban a csapat mellett a helye. Ezért Kicsi, Apa meg Én úgy gondoltuk, nekünk Debrecenben van a helyünk és szerencsére a REAC családban még sokan mások így gondolták. Aki ott volt, hihetetlen órákat élt át, aki meg nem, az talán el sem hiszi ezt a történetet. A sors gondoskodott arról, hogy a mi családunknak kitörölhetetlen legyen ez a nap az életéből. 2006.02.05. (Napra pontosan három hónappal azután, hogy egy rákospalotai kis csapat, beírta magát a magyar NBI történetébe, mert legyőzte az ország legnépszerűbb csapatát, az Üllői úton.)

11:30
"Jó helyünk lesz" mondom Én, "jobb mint három éve". Akkor, mint egyetlen másodosztályú csapatnak az első osztályú szurkolótáborát a kapu mögé rakták, most viszont már a főlelátón pazar helyet biztosítanak. (Talán a rendezők is érezték, hogy melyik csapat kerül ma reflektorfénybe.)

12:00
Pályán a mai nap főszereplői. 3 éve egy megszeppent másodosztályú kiscsapat lépett pályára ugyanebben a csarnokban, most egy megalkuvást nem ismerő, ha kell Főnix madárként feltámadó alakulat veszi fel a versenyt a riválisokkal. Elsőként rögtön papíron a legerősebbel, azzal a Debrecennel, amely az utóbbi években szinte egyeduralkodó volt otthon, kis pályán, nagy közönség előtt. De hová tűnt ezúttal a nagy közönség, és hová tűnt a félelmetes szurkolótábor. A csarnokban ugyan háromnegyed ház van, de a jelen lévő drukkerek egy része újpesti és miskolci, ők legalább szurkolnak, még ha egymással többet is vannak elfoglalva, mint a saját csapatukkal. Sok piros-fehér Loki mezbe öltözött néző is van, de a "Szívtiprók" nélkül nekik nem megy a buzdítás. 3 éve fantasztikus hangulat volt, köszönhetően a Loki tábornak, és nem utolsó sorban a REAC ultráknak, akikkel még a rádió is interjút készített, mondván, hogy egy másodosztályú kis csapatnak, hogyan lehet 20 emberrel ekkora hangja és ilyen lelkes szurkolótábora. Most az ultrák petíciókat irogatnak és gyűléseket tartanak, amíg szeretett csapatuk a pályán küzd. De jól van ez így? Hazai oldalon egy percig mindenképp, ennyi idő sem kell ugyan is ahhoz, hogy vezessen a nagy pályás bajnok és a szurkolók legalább az össznépi felelgetősben részt vegyenek. Melynek lényege Loki 1- REAC 0 és stb.stb. A válasz azonban nem késik a túloldalon, éledezik a "palotai munkásbrigád" és az igazán kis létszámú szurkoló csoport is. Pedig ki hallott már olyat, hogy Kicsi, Jenő, Apu meg Én jobban hallatjuk a hangunkat a 6 ezres arénában, mint több ezer hazai szurkoló. (persze ha aranytorkú hangosbemondónk Jenő is csatlakozik, akkor felkészülhet az ellen minden rosszra) A felkészülés azonban kevés, mert mi már azt ordítjuk, hogy a gólszerző: Torma Gábor, nem hallom! Torma Gábor! Stb.stb. A meccs egyre élesedik, helyzet itt-ott- mindenütt, azután 10 másodperccel a vége előtt jön a palotai "megváltó" Nyerges Krisztián személyében, aki mint ős palotai, Volán nevelés, nagypályán is már az egekig repítette a REAC szurkolókat egy hosszabbításban lőtt 11-es góllal a Sopron ellen, és aki most ugyanezt teszi a REAC családdal. Ekkor persze már talpon van Elnök Úr és az Elnökség, hozzátartozók és barátok, nomeg Kicsi, Jenő, Apu meg Én. Szóval zeng, zúg a REAC családtól a szép volt fiúk! (Nekem pedig nincs is annál nagyobb elégtétel, minthogy abban a városban az ellen a csapat ellen ünnepelhetek, ahol engem a "legjobban szeretnek")

13:00
Ütött a Pápa órája. Nagypályán mennyi is volt az eredmény? 3-1 ide, ezzel most is mindenki elégedett lenne. Szűk fél óra múlva pedig már elégedett is a REAC család. Ezúttal nincsen ajándék gól az ellenfélnek, hanem végig a sárga mezesek irányítják a játékot. És most már az hallatszik a nézőtérről Elnöktől az elnökségig, hozzátartozótól a barátig és persze Kicsi, Jenő, Apu no meg az Én torkomból, hogy "JÁTSZIK A REAC" Nyerges, Torma, Horváth T. játszik elsősorban az ellenfél idegeivel, mivel ők a gólszerzőink

13:40
Lefújás után nem sokkal már a csapat egy része is megérkezik a REAC szektorba, merthogy most jönnek az üres órák. REAC meccs nélkül. Nem örülünk ennek, mert lendületben volt a csapat és kicsit azért aggódunk, hogy nem merevednek-e le a srácok a hosszú szünet miatt (közel 2 és fél óra várakozás). Flóri is ettől félt a torna előtt, hogy ez így sérülésveszélyes, de azért mást is mondott a fiatal edző, bár a legnagyobb esélyt a végső győzelemre a Debrecennek adta és az is kiderült, hogy talán mi készültünk a legkevesebbet kispályán a tornára, annyit azért megjegyzett, hogy kispályán bármi megtörténhet és számít a mi fiúnkra a gólkirályi címmel kapcsolatban, Torma Gabira. Szóval a bármi alatt eddig csupa jót érthetünk és Torma is vezeti a góllövőlistát. Ráadásul aranykezű gyúrónk "Gyurma" megnyugtat minden aggódót, és csak annyit mond "Hidd el néhány óra múlva nagyon boldogok lesztek"

14:00
Ebben egyre jobban elkezdek hinni, elvégre a gyúrónk csak tudja, hogy hány gólt masszírozott bele a játékosok lábába. Ha pedig azt is tudnák a szervezők, hogy hány hálót és kapuvasat fog tropára tenni még Torma Gabi a bombáival a mai napon, akkor valószínűleg egy súlyos számlát is kézbesítenének a pénzdíj mellé.
Nekem mindenestre egyre inkább tetszik az ötlet, hogy mi lenne, ha a REAC nyerné meg a tornát és egy hirtelen ötlettől vezérelve, úgy érzem cselekednem kell. Irány helyismeret nélkül, de hazai segítséggel, amelyért hálás köszönet ezúttal is, az egyik nagybani bevásárló központ. Igaz ugyan, hogy meglepve néz rám a pénztáros, amikor sárga-kék REAC sapkában megérkezek a kasszához egy karton sárga- kék csokoládéval, de annyi baj legyen.

15:00
Csapatunk egy része még mindig a lelátón, így egyelőre csak a klubvezetőket avatom be az extra prémium történetébe, bár abban megegyezünk, bármi is lesz, ezt már mindenképp megérdemlik a fiúk. (Azért utólag elmondható, hogy annak a prémiumnak nyilván jobban örült a csapat, mint amit Flóri ígért be, nevezetesen ha megnyerik a tornát a srácok, akkor másnap nincsen edzés)

15:30
Lassan ismét kezdhetünk hangolódni a következő meccsre. Én ezt leginkább úgy teszem, hogy a sérültjeinkkel váltok néhány szót. Virágh Tibivel a csapatkapitánnyal, (akit ezen a napon Torma Gabi és Kovács Balázs helyettesített) kiegyezünk, hogy "nagyon hiányzik a REAC tábor és nem értjük miért nincsenek itt". Ehhez én csak annyit teszek hozzá, "pedig húsz emberrel is mekkora szurkolást lehetne most csapni".

16:00
Persze abból főz az ember, amilye van. Vagyis az Elnök Úr, az Elnökség, hozzátartozók és barátok, no meg Kicsi, Jenő, Apu és Én, ismét szoríthatunk a családtagoknak. Akiknek sajnos nem tett jót a több órás szünet. Kihagyás hátul és máris vezet a Diósgyőr, azután újabb zavar és újabb borsodi gól. Sajnos nem jönnek a kapusbravúrok sem és így, 0-3-ról kell nekiveselkedni a felzárkózásnak. 1-4 után azonban, ha nem lenne REAC, a REAC, és nem Urbán Flóri lenne az edzőnk, akkor sokan talán legyintenének is, hogy ez a hajó elment. Flóri azonban bevezet egy új szabályt a teremfociban, amelyet korábban jó párszor alkalmazott már sikerrel nagy pályán. Ennek a lényege, hogy a szünetben majdhogynem kettéharapja játékosai gigáját, (ezúttal nagy nyilvánosság előtt, azért visszafogottabb az edző, de az illegális időkérésnek meg lesz az eredménye.) Igaz ugyan, hogy Vad II játékvezetőnek, úgy kell visszarángatni a játékosainkat a pályára, merthogy ebben a műfajban szünet igazából nincs, csupán térfélcsere van, de a REAC-nak jól jön a fejmosás. És jön a nagy hajrá is. Igaz ugyan, hogy nem tudja a saját játékát játszani a gárda, mivel ki kell nyílni a jelentős hátrány miatt, de a 19-re lapot húzás, így is majdnem bejön. Koltai Tomi vezérletével (aki mint régi új fiú, nem igazán tudott hova tenni szemlátomást, amikor a csarnok előtt Kicsi, Apu és Én lekezeltünk vele együtt a srácokkal, miután pont egy időben érkeztünk meg. Ő még külön be is mutatkozott, pedig nem kellett volna, mert számunkra ő 4 évvel ezelőtt már egy életre letette a névjegyét az őszi szezonban lőtt 17 góljával) a csapat végül 5-4-re felzárkózik, és ha tovább tart a meccs még egy-két perccel, akkor az egyenlítés is biztosított lenne.

17:00
Most azonban nincs idő a sebek nyalogatására, mert a torna legjobb meccsén kikapni nem szégyen, ráadásul lendületben a csapat, és jön a várva várt nagy meccs, a lilák elleni. Örökké sajgó sebet ütött rajtunk a 3.fordulóban a Mészöly alakulat, amikor az idény legjobb meccsén, legyőzte az Újpest a REAC-ot, úgy hogy az egy pont minimum járt volna a REAC-nak a látottak alapján. Sajnos nagy pályán Dubraviczky játékvezető kicsin pedig Vad II sporttárs nem állt feladata magaslatán, bár utóbbit erre a meccsre megúsztuk, sok köszönet azonban így sem volt a bíráskodásban. Bár a csapat ezúttal, úgy harcolt, úgy küzdött és úgy ment előre, hogy ez sem érdekelte. Ahogy az Elnök úr az elnökség, a hozzátartozók a barátok, no meg Kicsi, Jenő, Apu meg Én is konstatálhattam, mintha elszántságban 16 Urbán Flóri vette volna fel a harcot az egykori "Flóri csapattal". És tudom, hogy Flóri nem nagyon szeret külön kiemelni senkit sem, de ezúttal egy valakit mindenképp ki kell emelni. Ő pedig nem más, mint Farkas Balázs. Több okból is. Egyszer sportriporter példaképem Knézy Jenő a naganói téli olimpián az ezer kezű Sívához hasonlította a cseh jégkorong válogatott kapusát Dominik Haseket, nos Balázs ezen a meccsen csak úgy szárnyalt a kapuban, és valószínűleg mamutban meg hoki felszerelésben nem lett volna olyan sikeres, mint a Dominátor, de így is büntetőt védett és olyan labdákat fogott ki, amelyeket más biztosan nem. Másrészt pedig nagyon megérdemelte a kapus, hogy sikerélménye legyen, mert ősszel, amikor győzött a csapat, akkor egyszer sem ő állt a kapuban. Most viszont teremben Farkas Balázzsal nyert a csapat, amely 3-1-re legyőzte az Újpestet

17:27
Vastaps a nézőktől és SZÉP VOLT FIÚK rigmus a REAC szurkolóktól. A csapat pedig meghajolt a közönség előtt, megköszönte a bíztatást és elkönyvelhette, hogy 2006-ban a Magyar Köztársaság Teremlabdarúgó Bajnokságának győztese a REAC együttese. Tehette, mindezt úgy, hogy két meccs ugyan még hátra volt a programból, de az eredmények alakulása miatt, csakúgy mint a régi szép időkben, amikor a selejtezőket nyerte meg így a csapat, már biztos volt a Tornagyőzelem.

17:40
Ünnepelünk. Elnök Úrral beszélgetünk arról, hogy 15 éve ki gondolta volna, amikor a semmiből felépítette a REAC-ot, hogy valaha mi itt fogunk állni. Nagypályán az NBI-ben, amikor még anno a "BLASZ 2"-ből indult el a csapat és teremben, Bajnokcsapatként. Azután megérkezik Robi is (Kutasi Róbert Klubigazgató) és mondja, "Most már viheted a csokikat".

17:45
Az öltözői hangulatot talán nem kell ecsetelnem, kiváló. (ekkor még senki nem tudta, hogy néhány perc múlva, egyik pillanatról a másikra, hogyan fagy meg a levegő egy tragikus hír miatt oly hirtelen az öltözőben és az egész csarnokban) Belépek az öltözőajtón és már is jön a megszokott beköszönés és az errefelé jól ismert nóta, persze van akiktől még ezt is szívesen hallgatja az ember. Azután kiosztom a stílszerűen sárga-kék csokikat, csak arról feledkezem meg, hogy mi is a neve kakaós bevonó mázzal készített töltött ostyának. A csapat persze figyelmeztet Balaton szelet? Ezt inkább vidd a Tiszának és vigasztald meg őt vele.

18:00
Bánka Kristófra emlékezve:
Az utóbbi néhány évben nagyon sok hirtelen jött tragédiával kellett szembesülnie a magyar futballbarátoknak, de arra nem volt példa, hogy egy futballtorna alatt érkezzen egy olyan döbbenetes hír, amelynek egyrészt sem előzménye nem volt, másrészt meg felfogni is hihetetlen. Javában tartott már az utolsó előtti mérkőzés és javában ünnepelt a csapat, amikor egyszer csak arra lett figyelmes az ember, hogy az Újpest tábor bevonja a transzparenseit és futótűzként kezd el terjedni a hír, hogy Bánka Kristóf tragikus hirtelenséggel elhunyt. Kristóf a bohém, a vagány, akinek mindig megbújt a csibészes mosoly a szája szegletében, és akinek most leginkább a srácokkal együtt kéne ünnepelnie a REAC öltözőben, vagy kissé tán szomorkodnia az Újpestében, nincs többé. Ez csak a sors kegyetlen fintora lehet, hogy neki pont ekkor és így kellett távoznia. Felfoghatatlan, és ugyan így vannak ezzel a játékosok is. Az újpestiek úgy döntenek, ők nem szeretnék lejátszani a Debrecen elleni utolsó mérkőzést, és mindez érthető. Bár Kristóf annak ellenére, hogy nyáron úgy tűnt befejezi a futballt, ha most szólhatna, biztosan nem így döntene, de ebben a helyzetben érthető, hogy már nem az számított, hogy ki nyerte a kupát, ki lesz a második, vagy a harmadik. Így végül a döbbenet lesz úrrá a csarnokon. Amikor Kristóf most legalább úgy örülne a fiúkkal, mint ahogy nyáron a feljutáskor tette azt, akkor a csapat szomorúan könyveli el, hogy megnyerte a Terembajnokságot, Torma Gabi megkapta a gólkirálynak járó kupát, és ha nem kéne a többieknek is meghagyni valami különdíjat, akkor Farkas Balázs a legjobb kapusnak járó serleget is joggal hazavihetné. De mindez sajnos innentől kezdve nem fontos. Ami ennél sokkal lényegesebb és fájóbb, hogy úgy zárul a torna, ahogy kezdődött. Gyászszünettel. Zavadszky Gábor és Dalnoki Jenő után, Bánka Kristófra kell emlékezni. Arra a srácra, aki egy éve szinte egy maga nyerte meg a hévízi teremtornát a REAC-nak, majd az utolsó előtti fordulóban a Dunaújváros elleni mérkőzést, akinek minden vágya az volt, hogy szeretett csapatában az Újpestben futballozhasson, és aki jó néhány hónappal ezelőtt Szegeden, amikor a lelátón összefutottunk mosolyogva újságolta nekem, hogyha nem nyer a csapat, akkor ma innen mindenki gyalog megy haza. Akkor erre csak annyit tudtam mondani, hogy Kristóf ugye most csak viccelsz?! Kristóf ugye most csak viccelsz?!

18:10
Vége a tornának, amelyet nem így kellett volna elkezdeni, nem így kellett volna megrendezni, és nem így kellett volna befejezni. Vége annak a tornának, amelyet elsősorban nem a REAC-nak rendeztek, amelyen Kisteleki István Liga Elnök (a neki szóló jelentős füttykoncert után) elég kényszeredetten adta át a kupát annak a csapatnak, amelyik ellen a rossz nyelvek szerint nem engedi, hogy a profi csapatok a felkészülési időszakban edzőmeccset játszanak. Mindez azonban nem számít, mert sajnos nem a játéké lett a főszerep, öröm és boldogság helyett végtelenül szomorú emberek hagyják el Debrecent. A hazaúton nincsen vidámság, de azt megtanultuk, a Kicsi, Jenő, Apu és Én, hogy jóban-rosszban a REAC családban a helyünk.

Aláírás: Én, vagyis Jó ebédhez, Jó focit, és REAC győzelmeket kívánok!

forrás: reacfoci.hu